Eddig is volt számtalan, kevésbé tudatosan használt kifejezés, ott volt például a "tótottózás", ezt mondták a plüssfigurák egymásnak rendszeresen, amikor bábozott velük.
Vagy a "Lali, a lila ló", ezt nekünk mondogatta rendszeresen, de ezt szépen lassan felváltotta a határozott, és teljesen a helyén alkalmazott "Szia!". A gyerekek is, mi is ezzel köszöntünk neki, ha hazajöttünk, ő pedig eltanulta. Elég, ha a szobába bejövök, vagy ha ő szalad ki a konyhába anyához, rögtön harsány sziával köszön,
Megszülettek a saját szavak is, a nagy kedvenc, a víz például "Jeje" lett, csak tippelni tudunk, hogy miért.
Aztán vannak a többé-kevésbé jól megtanult szavak, a "pipő" (cipő), a "pész" (szép), "dabda" (labda, de minden, ami kerek), és jönnel a gesztusok is - lassan rendszeres, hogy a boltból kifelé a "Tschüß!" elköszönésre puszikat dobál a kezével az eladónőknek.
Egyébként szinte mindent megért, ez azért tuti, kerek mondatokban lehet vele kommunikálni - ha éppen kedve van.
Utolsó kommentek