Apa

Valamikor szeptember 10-11 környékére tippelt a doki, de újraszámolva (mert szinte biztosra tudjuk a szeplős fogantatás időpontját) úgy gondoljuk, ez inkább szeptember eleje, augusztus vége lesz, persze plusz-mínusz két hét, Kátya kénye-kedve szerint.

Én már elég nehezen viselem, hogy a gazdatest ígér, de nem tejesít. Nap mint nap csak nézem, hogy folyton terhes, de sosem szül. Ígérek hát fűt-fát Kátyának, hogy ne húzza túl sokáig, de a hordozót is igyekszem csalárd módon megvezetni, hátha egyszer nem figyel eléggé, és véletlen odaszül.

- Megjöttek Kátya harisnyanadrágjai! Mondjuk nem olyan kicsik, sajna, de nagyon szexik. És ajándék zoknit tettek hozzá!
- Úúúúúúúúúúú! Fotót! És mellé valamit, amitől látszik a mérete! MONDJUK KÁTYÁT!

Ma sem jött be.

- Alig bírok már mozogni, mocskosul unom ezt az egészet.- Te beszélsz? Képzeld el, Kátyának milyen lehet!
- Jó, de ő még nem tudja, milyen kint, így nem is hiányzik neki.
- Gondolod? Szegény, ül a sötétben, egyre szűkebben, egyre jobban összehajtogatva, és azt gondolja magában, hogy ez már csak rosszabb lesz. Bele van passzírozva a kis gumilabdájába, és a gumilabda:baba arány egyre rosszabb. Hamarosan eléri az 1:1 arányt, és onnan még csökkenni fog. Szerinted mennyire lehet reményvesztett?

...ráadásul a végén még jön a szülés, amikor a gumilabda:baba arány helyett rövid időre belép a PVC-lefolyócső:baba arány, ami még valamivel rosszabb lesz.

Nem irigylem, nem irigylem.

- Rozi, ha majd Kátya megszületik, arra nagyon kell figyelni, hogy a feje tetején lesz egy lágy rész, azt nem szabad megnyomkodni.
- Miért?
- Mert ha megnyomod, megsérülhet az agya, és lehet, hogy fogyatékos lesz.
- Nekem is megnyomtátok, mikor kicsi voltam?