Apa

Sorban kopnak az ötletek, amikkel az esti mesénél az időt húzom, a kirakósozást is unja már.

Tegnap azonban szintet léptünk.

Arra a kérdésre, hogy "Miről meséljek ma?", azt válaszolta, hogy Kátyáról, a mókuskáról. Ez nagyjából meg is adja a keretet, ezt a mesét kéri, kisebb-nagyobb módosításokkal:

Elmeséltem hát,ahogy Kátya, a mókuska télére elrakja az elemózsiát, hogy ne kelljen majd hidegben a Kauflandba járni, nehogy kijöjjön a hidegallergiája. De jajj, Gyuszi, a gyümölcsfaszú addig rágja a fát, míg az összes dió-mogyoró-kesudió-csicseriborsó-szotyi kigurul, és üres a raktár. Ez épp akkor derül ki, amikor Imre, a csigafiú és Irén, a katicakislány jön látogatóba. Ők persze nem esnek kétségbe, segítenek keresni a közben jajveszékelő-sajnálkozó gyümölcsfaszúval együtt.

Meg is találják Sün Somát (ne kérdezzétek, ő miért az eredeti nevén szerepel, ehhez ragaszkodott a lány), és az ő téli elemózsiáját, amin Soma és Kátya jól összevesznek, hiszen mindkettő magáénak tudja a kupacot.

A mentő ötlettel Irén szolgál, aki megkérdezi Somát, hány diója volt, és kiderült, hogy tíz. Megszámolják hát a diókat, 18-ig jutnak, és hogy, hogy nem, Kátya mókuskának épp nyolc dió hiányzik az éléskamrájából.

Hosszas számolásokba kezdenek tehát, részben hogy elválasszák egymástól Kátya mókuska és Sün Soma elemózsiáját, részben pedig hogy a hosszas és unalmas számolás közben elaludjon a lány.

Így számolták végig a diót (egy dió, két dió, három dió...) 18-ig, a mogyorót 44-ig (egy mogyoró, két mogyoró, három mogyoró...), a kesudiót 70-ig (egy kesudió, két kesudió, három kesudió...), majd végül, ledobva az atombombát a csicseriborsót száztízig (egy csicseriborsó, két csicseriborsó, három csicseriborsó...), végül erre sikerült bealudni.

Pedig végszükség esetére hátra volt még a kétszáz szotyi.

Egy napraforgómag, két napraforgómag, három napraforgómag...

Így a harmadik születésnap felé haladva le kellett állni a cicizéssel, hiszen az oviban az óvónéni nem fogja odaadni a sajátját, ha szükség van rá. Kisebb döccenőktől eltekintve elég simán ment a dolog, de járulékos kárként rám hárult az esti altatás.

Ehhez persze mese kell, és hát utána kellett olvasnom ennek-annak. Már a Piroska és a farkasra sem emlékeztem pontosan, a kiskakassal és a gyémánt félkrajcárjával kapcsolatban pedig teljes sötétségben élek évtizedek óta.

Szerencsére ez nem gond, ő sem ismeri ezeket, és sokkal fontosabbnak tartja, hogy szerepeljen benne Kátya, néha Boti, esetleg Apa, Anya, néha Bendi és Rozi, illetve alkalmanként Tente (aki egy baba), vagy Fruzsi (egy másik baba).

Így születnek azok a mesék, ahol a kiskakas addig kapirgál a szemétdombon, amíg nem talál egy Bogyó és Babócát (vagy bodobács-óvodás) kirakót, amit a gonosz török császár elvesz, de a végén a kiskakas sokat kukorékol. Összesen háromszor három alkalommal, három különböző erkély korlátján, mindegyiken háromszor, amire a császár előbb behúzza a függönyt, majd becsukja az erkélyajtót, végül leküldi az embereit valami veszélyessel, amit a kiskakas felszív a begyébe.

A vége persze heppiend, a török császár mindig megbánja, a kiskakas mindig megbocsájt, és együtt kirakósoznak. Néha a nehezebb résznél áthívják Kátyát is, majd kirakják.

Ez a mese legérdekesebb része. Mindig a sarkával kezdik, aztán előbb Bogyó és Babóca arcát, testét rakják ki, majd a többi szereplőt, aztán a felhőket, fákat, virágokat, napocskát, csónakot, és végül a maradékot.

Azt gondoltam, ez elég unalmas lesz ahhoz, hogy belealudjon, de nem - a végén üvöltve méltatlankodik, hogy kimaradt Babóca szárnya...

Én mondtam!

A napocska egy fél évig csak mityaha volt, de a mókus is mosókat marad talán örökre.

A káromkodást viszont felszívja, mint szikkadt szivacs a zsíros mosogatólevet. Elég volt egyszer odaszúrni egy "Óóó, fasszom"-ot, azonnal megtanulta hibátlanul, és a helyzethez illően használja is.

Most megpróbáljuk megmagyarázni, hogy ilyet csak a fiúk mondanak, szóval amíg nem nő ki a fütyije, addig ezt nem használhatja. Káromkodni viszont kétévesen is kell valahogy, ezért megdumáltuk, hogy a lányok hasonlóan dühös hangsúllyal ejtett "Lulu!"-val szoktak.

Hadd ne mondjam, azóta zeng a ház a luluzástól.

Tegnap este talált két láthatatlan macskát.

Az egyik Mirci, ő nagy, a másik Cirmi, ő kicsi.

Nagyon szeretnek dorombolni, imádják a simogatást, de elég rosszak, folyton elszaladnak.

Most az egyik el is veszett, nem találja Mircit.

A láthatatlan macskát.