Apa

Rozi: Írtam neked egy dalt. Elénekeljem

Én: Ó, megtisztelő. Jöhet.

Rozi: Nem vagyok James, nem vagyok Bond, nem vagyok túl nagy szá-á-á-ááám...

Én: De ezt nem te írtad.

Rozi: De, én írtam. Jó a szívem, ez a szexepilem, Buknak a lá... öööö... fiúk rá-ám!

Nem hiszitek el, hogy három óra üvöltözős szorulás után kitolt egy méter collos kerti slagot.

Épp csak a szalajtókúp sarkát kapta meg, aztán némi hüppögés után két percet ült a tenyeremen, amikor éreztem azt a jellegzetes tompa BUFFF-ot, ami jelezte, hogy a megkövült dugaszt sikerült kitolni.

A mulatság azonban csak a pelenka megnyitása után következett, a megkönnyebbüléstől ugyanis megindult a maradék is. A feleségem alig győzte tekergetni a nyitott pelenkát a gyerek alatt, mint kezdő vendéglátós a gépi fagyi alatt a tölcsért.

Egész szabályos briós lett belőle, Botond a röhögéstől fulldokolva könyörgött, hadd nézze meg.

Sajnálom, hogy nem készültünk videóval. Igen látványos volt, úgyhogy alig várom, hogy ismét szorulása legyen. Eltettem egy telitöltött akkumulátort és egy üres SD-kártyát csak erre.