Abszurd, hogy gyerekem születik.
Életem eddig eltelt nagyjából 38 évének egyetlen pillanatában sem éreztem úgy, hogy nekem KELL egy gyerek.
De már elmúlt.
Kátya jön, lát, és győz, azt hiszem.
Leendő apaságomat igyekszem a helyzethez illő felelősségtudattal kezelni. Több, mint húsz év masszív dohányzás után például egy délután egyszerűen nem vettem meg a következő doboz cigit, azóta nem dohányzom. Nem olyan alibi csak-kajához-csak-kávéhoz módra hanem egyáltalán nem. Nem akarom, hogy a lányom úgy asszociáljon rám, hogy APA = BÜDÖS BÁCSI.
Magasztos komolyságról persze nincs szó, az apaságot infantilis énem reneszánszának élem meg, esténként arról vizionálok, hogyan tanítom majd meg a lányomat, hogy fingani márpedig igenis vicces dolog, nappal pedig punknótákat válogatok, amiket majd megtanítok neki, mert az jóval szórakoztatóbb, mint Halász Judit.
...és mivel gyermekem gazdatestjével arra jutottunk, hogy a releváns Facebook-posztjainkkal már így, a terhesség félideje körül is megtöltenénk egy könyv első fejezetét, arra jutottam, hogy blogolni fogunk.
Így kezdődik az APA.BLOG.HU, hamarosan jön a tartalom is.
Utolsó kommentek