Ma valahogy megbabásodott az újszülöttünk. Nem tudom, hogy rendszertanilag van-e valami határ a tizenkilencnaposságnál, de azzal kezdtük a napot, hogy kinőtte egy ruháját.
Szóval már ruhát kinőni is tud.
Aztán valahogy kilépett ebből az alvás-cici-bukás (apropó, milyen bájos már, hogy bukásnak hívjuk, cukibabaság, miközben egy felnőtt embernél simán nevezhetnénk hányásnak, ugye) szentháromságból, és rájött, hogy apa (=az ember, aki ugyanabban az ágyban lakik, ahol a cicik) másra is alkalmas, minthogy Kátyát a cicihez vigye.
Szóval ma reggel megvolt az első ájult apa-kislány alvásunk, amit néha-néha megszakított egy halvány kísérlet arra, hogy a mellkasomba fúrja magát.
Aztán délután megismételtük.
Új hobbim van - remélem, neki is.
Utolsó kommentek