Apa

Sorban kopnak az ötletek, amikkel az esti mesénél az időt húzom, a kirakósozást is unja már.

Tegnap azonban szintet léptünk.

Arra a kérdésre, hogy "Miről meséljek ma?", azt válaszolta, hogy Kátyáról, a mókuskáról. Ez nagyjából meg is adja a keretet, ezt a mesét kéri, kisebb-nagyobb módosításokkal:

Elmeséltem hát,ahogy Kátya, a mókuska télére elrakja az elemózsiát, hogy ne kelljen majd hidegben a Kauflandba járni, nehogy kijöjjön a hidegallergiája. De jajj, Gyuszi, a gyümölcsfaszú addig rágja a fát, míg az összes dió-mogyoró-kesudió-csicseriborsó-szotyi kigurul, és üres a raktár. Ez épp akkor derül ki, amikor Imre, a csigafiú és Irén, a katicakislány jön látogatóba. Ők persze nem esnek kétségbe, segítenek keresni a közben jajveszékelő-sajnálkozó gyümölcsfaszúval együtt.

Meg is találják Sün Somát (ne kérdezzétek, ő miért az eredeti nevén szerepel, ehhez ragaszkodott a lány), és az ő téli elemózsiáját, amin Soma és Kátya jól összevesznek, hiszen mindkettő magáénak tudja a kupacot.

A mentő ötlettel Irén szolgál, aki megkérdezi Somát, hány diója volt, és kiderült, hogy tíz. Megszámolják hát a diókat, 18-ig jutnak, és hogy, hogy nem, Kátya mókuskának épp nyolc dió hiányzik az éléskamrájából.

Hosszas számolásokba kezdenek tehát, részben hogy elválasszák egymástól Kátya mókuska és Sün Soma elemózsiáját, részben pedig hogy a hosszas és unalmas számolás közben elaludjon a lány.

Így számolták végig a diót (egy dió, két dió, három dió...) 18-ig, a mogyorót 44-ig (egy mogyoró, két mogyoró, három mogyoró...), a kesudiót 70-ig (egy kesudió, két kesudió, három kesudió...), majd végül, ledobva az atombombát a csicseriborsót száztízig (egy csicseriborsó, két csicseriborsó, három csicseriborsó...), végül erre sikerült bealudni.

Pedig végszükség esetére hátra volt még a kétszáz szotyi.

Egy napraforgómag, két napraforgómag, három napraforgómag...