Apa

Inkább csak gőgicsélés, amit művel, szótagok vannak meg neki, LE, HÖ, LEŐŐ.

Némelyiket azonban már tudja a helyén kezelni.

- Kátya, hova pisililed Rozit?
- LE!

Nem nagyon emlékszem egyetlen klasszikus mesére sem, ami gyerekként igazán tetszett volna, ezért nem is erőltetem ezeket. Kátya persze nem is érti még a beszédet, de roppanrul igényli, így aztán muszáj vagyok kitalálni neki valamit.

Ma a babsalátákról meséltem neki, amik óriási, veszélyes állatok. Akkorák, hogy három egymás nyakába mászó zsiráf sem lát fel egy babsaláta hasáig. Ráadásul nem hordanak strandpapucsot sem, mert akkora a lábuk, hogy nincs az a strand, ahová beférne. Pláne nem papucsban. A hagyományos strandokat csak széttaposnák, nagyobb strandok meg nincsenek, mert nem támadt még megfelelő piaci igény a babsaláták részéről.

Na és egyébként amikor támadnak, nagyon kell vigyázni, mert olyankor a fütyijükből sugárban dől a pisi, és be tudják hugyozni a lakás ablakát, és lepisilik a playstationt meg az ágyneműt.

Persze mifelénk ilyesmitől nem kell tartani, nálunk nem élnek babsaláták, csak Tökölön.

A nagyobbakat mindenesetre igen szórakoztatják ezek a mesék, remélem, egyszer Kátya is megérti és megszereti őket.

...na például azt nézem, mennyire megnőttél, el sem férsz már Apa kezében rendesen, szóval ne nyújtogasd a lábadat, mert ha nekifeszülsz a hasamnak, és megtolod magad, leesik a fejed a túlvégen.

Eleve hogy nézel már ki, ilyen kilométer-hosszan. Akkorára nőttél csendben, mint egy metróvonal. Itt a lábad például a Kőbánya-Kispest, a fejed meg az Újpest-központ. Ráadásul köldöknél meg át lehet szállni a piros metróra, egyik kezed a Déli pu, ami egyébként neked is szokott lenni, mármint daily poo, a másik kezednél meg ott az Örs vezér tere.

Ami egyébként külön érdekes, mert még folytatódik a HÉV Gödöllő felé, képzeld el, hogy csak annyi van, hogy átszállsz a kék kígyóról a zöld kígyóra. Na nem olyan igazi kígyó, de nagyon hasonlít rá, mert hosszú, és mikor felszállsz rá, mint a Kis hercegben az elefánt, akkor nagyon megtévesztő. Sőt, ha elefánt szállna fel a HÉVre, pont ugyanúgy kidudorodna, és csak a színéről lehetne már megkülönböztetni. Ha egyszínűek lennének, ott állna a BKV meg a Kis herceg, tanácstalanul, hogy melyik kié.

Vagy esetleg várnának kicsit, mert az elefántot a kígyó megemészti, de a HÉV nem, mert nincs benne olyan szerkezet beépítve. Nagy szerencse ez, mert mennyire hülyén jönne ki, hogy felszállnak az utasok, és mikor jön a kalauz, már nem tudják átadni a jegyüket, mert a HÉV megemésztette a zsebüket, amiben volt. Vagy a kezüket, amivel át akarják adni. Vagy főleg, hogy a kalauz oda sem érne, mert megemésztené őt is, és akkor egy HÉV-re több kalauzt is kéne rendszeresíteni, hogy ellenőrizni tudjanak. De ez persze csak szimpla fikció, a HÉV nem emészt meg senkit, legfeljebb levágja a lábát, ha alámegy, ami egyébként sokkal viccesebb, mert emésztéskor csak így elfolynak a dolgok, nyálkás-undorítóan, pfőőőj, gázolásnál meg rendesen elválik egymástól a törzs és a végtag, meg van látványos spriccelés, és ilyenkor az ember nem elfordítja a fejét, hogy eeeee, de undorító, fúj, mint egy emésztésnél, hanem odafordul az ordításra, hogy apaapaapa, nézzoda, a bácsinak leesett a lába, hogy pulzál már az artéria, dekomooooooly!

Szóval valami ilyesmiket szoktam mesélni, és Kátya csak figyel, és figyel, issza magába a sok bölcsességet, hogy majd felnőve okos, a világ dolgaiban tájékozott, céltudatos nővé cseperedjen.

Tökre nem biztos egyébként, hogy ezt pont így, mert ilyenkor már nem igazán emlékszem a sztorira, de feltétlen hasonlókat.
Imre szerint meg ki kéne adni műsoros pendrájvon, előjegyzés itt.