Szeptember, tizenhatodika.
Hát szabad ilyennek kitenni egy serdülő leánygyermeket?
Azon gondolkodom, hogy vajon ha minden este ezerszer elmondom neki, hogy "timmeeee", akkor vajon ez lesz-e az első szava...
Ma valahogy megbabásodott az újszülöttünk. Nem tudom, hogy rendszertanilag van-e valami határ a tizenkilencnaposságnál, de azzal kezdtük a napot, hogy kinőtte egy ruháját.
Szóval már ruhát kinőni is tud.
Aztán valahogy kilépett ebből az alvás-cici-bukás (apropó, milyen bájos már, hogy bukásnak hívjuk, cukibabaság, miközben egy felnőtt embernél simán nevezhetnénk hányásnak, ugye) szentháromságból, és rájött, hogy apa (=az ember, aki ugyanabban az ágyban lakik, ahol a cicik) másra is alkalmas, minthogy Kátyát a cicihez vigye.
Szóval ma reggel megvolt az első ájult apa-kislány alvásunk, amit néha-néha megszakított egy halvány kísérlet arra, hogy a mellkasomba fúrja magát.
Aztán délután megismételtük.
Új hobbim van - remélem, neki is.
Alszik, és álmában nyomni kezdi az esedékes babafingot. Azonban kissé túltolja, az ajánló helyett egész estés film érkezik a pelusba - amitől kurvára megijed, és tágra nyílt pupillákkal felébred.
Megértem, az élet telis-teli van ijesztő, rémisztő dolgokkal.
Főleg neki, két hét alatt alig valamihez lehet hozzászokni. Tulajdonképpen számára csak kétféle dolog létezik:
- Teljesen ismeretlen
- Valamivel ismerősebb, de azért még elég ijesztően ismeretlen
Ott van például a szőrös, hülyehajú bohóc, meg a jószagú cicis. Ezekkel összefutott már párszor, mégis meglepődik, ha ébredés után őket látja meg elsőnek.
Tegnap volt két hetes, ehhez képest elég határozott elképzelése van a világról.
- Az a csámpás pofával alvás annyira jellemző!
- Ilyesmi a tiéd is :)
- Kátya mellettem nézelődik és okádja magából a drága anyatejet
- Műszaki ismereteimet latba véve arra jutottam, hogy túl nagy nyomással töltöd a gyereket. Namost, ha felszerelnénk egy csőszűkítőt, valószínűleg megszűnne a probléma.
...bármi is legyen az az autó...
Utolsó kommentek